2018. január 18.

Robotkutya az etológiai kutatásokban

A Sony újra piacra dobja az Aibo nevű robotkutyát. A 2000-es évek elején magyar etológus kutatók is dolgoztak a Sony mérnökeivel. Erről jelent meg egy cikk a Magyar Nemzetben.

– A Sony párizsi kutatóintézetével működtünk együtt. Ott fejlesztették az Aibót, és az volt az eredeti célunk, hogy a robotkutyát bevonjuk a kutyák magatartását vizsgáló kísérleteinkbe. Eredetileg arra számítottunk, hogy majd beprogramozhatjuk az Aibót különféle viselkedések bemutatására, és az igazi kutyák ebből esetleg tanulnak. Csakhamar kiderült azonban, hogy ez messze áll a valós lehetőségektől – kezdi az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológia tanszékén végzett aibós kísérletek történetét Kubinyi Enikő, a tanszék kutatója. – Egyik fél sem „akart” ugyanis ebben együttműködni. A robot autonóm volt, tehát nem szigorúan meghatározott parancssort hajtott végre, hanem sok véletlenszerű elemet tartalmazott a viselkedése, így nagyon nehéz lett volna megtanítani bonyolult demonstrációkra. A felnőtt kutyák pedig jószerével tudomást sem vettek róla, mintha csak egy távirányítós kisautó lett volna. A kölyökkutyák viszont reagáltak rá, egyikük meg is támadta. Ettől nagyon megijedtünk, mivel egy vagyonba került, és csak kölcsönbe kaptuk Párizsból. A kísérletet megörökítő videó, amelyen kollégámmal, Gácsi Mártával sikoltozunk, azóta is fenn van a neten.

– Már az első Aibók tervezésekor is nagyon jól megragadták a fejlesztők a kutyák viselkedésének azon elemeit, amelyek igazán szórakoztatóvá és élvezetessé teszik a velük való együttélést. Nevezetesen az autonóm cselekvést, azt, hogy hiába tanítunk meg a kutyának valamit, magatartásában mindig lesz bizonytalanság, és éppen a kutya váratlan reakciói okozzák a legtöbb örömöt a gazdának – tartja Kubinyi Enikő. – Ebből jött az ötlet, hogy a kutya mint évezredek óta velünk élő társállat viselkedését adaptálni lehetne a robotokba, ezáltal azok is hatékonyabbá válnának az emberi környezetben. A robotháziállatokra az teremthet igényt, hogy egyre kisebb családokban élünk, sokan teljesen egyedül. A legtöbb ember nappal szinte egyáltalán nincs otthon. Ilyen körülmények között nem feltétlenül etikus egész napra egyedül hagyott kutyát tartani. Ugyanakkor az ember mégiscsak örül, ha van valami, akár egy robot is, amely örömjeleket ad, amint hazaér a munkából. Így lesznek, akik szeretni fognak egy efféle eszközt, de nyilván olyanok is, akik mindig is irtóznak majd tőle.

Forrás: Molnár Csaba: Az android legjobb barátja  Magyar Nemzet, 2017.11.18.