2014. június 19.

Csináld azt, amit én!

A kiképzőknek érdemes figyelemmel követni az ELTE-MTA Családi Kutya Program tanulással foglalkozó vizsgálatait. Az utóbbi években a kutatók olyan módszert dolgoztak ki, ami alapján a kutyák összetett és látványos feladatokat hajtanak végre a gazda viselkedésének utánzásával.  
A kutyák nagyon jó megfigyelők és hatékonyan tanulnak a társaiktól is, nem véletlen, hogy a pásztorok, juhászok tapasztalt felnőttek mellé osztják be a növendékeket. Az iskolai kiképzésekben viszont még csak most kezd elterjedni a „Do as I do!” (Csináld, amit én!) módszer. Mivel újdonságról van szó, érdemes megvizsgálni, mivel nyújt többet vagy mást, mint a szokásos kiképzési módszerek.
Claudia Fugazza és Miklósi Ádám ’Do as I do!’-ban és klikker tréningben egyaránt jártas gazdákat vont be a vizsgálatába. Kiderült, hogy akárcsak az embereknél, a kutyáknál is eredményesebb az utánzás, ha a feladat bonyolult, például egy szekrényt kell kinyitni és az ott talált tárgyat kivenni. Egyszerű feladatoknál viszont (például egy palack felborításakor) a „próba-szerencse” tanulás vagy a viselkedésformálás ugyanolyan hatékony. Ennek ellenére a ’Do as I do’ nem helyettesítheti az egyéni tanuláson alapuló módszereket, például azért sem, mert sok feladat nem utánozható. Bizonyos esetekben viszont hasznos és nem utolsósorban szórakoztató kiegészítést jelent a kiképzés során.

Fugazza& Miklósi, 2014 AABS


a kutya 2014/5

2014. június 12.

A farkasölő kutyák részben farkasok

Nem csak a dingók keverednek kutyákkal, hanem a farkasok is, ha van rá módjuk. A Kaukázusban van. Genetikai vizsgálatok szerint a kaukázusi nyájőrző kutyák körülbelül 10%-ának felmenői között farkasok találhatók, a farkasok 13%-ánál pedig kutyaősök. A vizsgált populáció (a Kaukázusban élő 102 farkas, 57 pásztorkutya és 9 keverék kutya) 2-3%-a első generációs hibrid, vagyis egyik szülője farkas, a másik kutya.
A kutya és a farkas gének keveredése tehát valószínűleg a legutóbbi időkig, a farkasok visszaszorulásáig, illetve a kutyák szaporodásának, mozgásának szigorúbb ellenőrzéséig nem volt ritka esemény.



a kutya, 2014/05

2014. június 5.

Milyen a valódi dingó?

Ausztrália legnagyobb szárazföldi ragadozója, az ember által körülbelül 5000 évvel, Kelet-Ázsiából betelepített dingó nem elvadult kutya, hanem akár külön fajnak is tekinthető a legújabb kutatások szerint. A több ezer éves szaporodási izoláció miatt olyan jellegzetességei alakultak ki, amik megkülönböztetik a kutyától.
Legalábbis száz éve még ez volt a helyzet. Mivel ma már nagyon nehéz olyan dingót találni, amely bizonyíthatóan nem keveredett kutyával, a kutatók az 1900 előtt gyűjtött dingókoponyákat és bőröket vizsgálták meg. Úgy találták, hogy a fajtiszta dingónak a kutyához képest viszonylag szélesebb a szájpadcsontja, hosszabb az orra, koponyája laposabb és a tetején lévő csonttaraj szélesebb. A színe változatos, akár fekete is lehet. Valószínűleg ma is élnek még Ausztrália egyes területein az ősi dingók tiszta vérű leszármazottai, de ennek bizonyításához DNS-t kellene gyűjteni tőlük.  
Annak a kérdésnek, hogy a dingó külön fajnak tekinthető-e, természetvédelmi jelentősége van. A fajtisztaként azonosított dingókat sok tagállamban védelem alá helyeznék, de a dingó-kutya hibrideket kiirtanák a háziállatokban okozott károk miatt. Senki nem tudja azonban biztosan, hogyan lehet külsőleg a fajtiszta dingót megkülönböztetni a hibridektől – ezt a hiányosságot igyekezett most pótolni ez a vizsgálat.



a kutya, 2014/05