A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció

L.E.S.

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. Második rész. 

Első rész: Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése
Harmadik rész: A kutya-ember kommunikáció

A humán viselkedési komplexum fontos faktora a csoportaktivitás szinkronizációja, melyet számos viselkedés befolyásolhat. A szinkronizációs mechanizmusok általában olyan folyamatokként definiálhatók, melyek révén viselkedési, motivációs és érzelmi konformitás jöhet létre. Mivel a viselkedés térbeli-időbeli összehangolása, szinkronizálása fontos csoportkohéziós tényező (Engel & Lamprecht 1997), feltételezhetjük, hogy az emberi csoportba való integrálódása során a kutya számára a viselkedési szinkronizációra való készség megszerzése és/vagy megerősítése fontos tényezője volt annak, hogy a kutya képessé váljon szoros kapcsolatot fenntartani csoportjának heterospecifikus tagjaival.

Az ebben a témakörben végzett kísérletek egyrészt az vizsgálják, hogy a kutya az emberrel való interakció során képes-e flexibilisen hozzáigazítani a saját válaszreakcióit partnere változó viselkedési és emocionális jelzéseihez, másrészt pedig hogy képes-e szinkronizált rutinok kialakítására „imitációs” tanulási helyzetben és spontán szituációkban. Végül pedig vizsgálataink érintik a viselkedés csoportszintű összehangolásának egy olyan aspektusát, amelyet a társas szituációkban rejlő szabályok felismerése és követése fémjelez.

Viselkedési ráhangolódás

Hogyan reagálnak felnőtt kutyák egy ismeretlen ember gyorsan változó magatartási jelzéseire?

Kutya- és farkaskölykök szociális viselkedése

Részletek Topál József az MTA doktora címre benyújtott értekezésének téziseiből. (A védés időpontja 2013. okt. 30.)

Második rész: A kutya és az ember összehangolódása - szinkronizáció
Harmadik rész: A kutya-ember kommunikáció

A csoportélet szerveződésének fajspecifikus alapjai: szociális vonzódás és kötődés. A kutya domesztikációját kísérő viselkedési változások feltárásának egyik lehetséges módja, hogy a kutya és farkas összehasonlításával vizsgáljuk azokat a fajspecifikus eltéréseket, amelyek tetten érhetők akkor is, ha az összehasonlításba bevont alanyokat azonos módon, a kutya természetes társas viszonyaihoz igazodva szocializáljuk.

Eredményeink szerint az azonos nevelési környezet és intenzív szocializáció ellenére lényeges különbség van a kutya- és farkaskölykök preferencia tesztekben mutatott viselkedésében. Az eltérés lényege, hogy 5 hetes korra már jellegzetesen eltérő módon alakul viselkedésük: a farkasok preferálják a nevelőszülőjüket amennyiben az alternatíva egy másik ember, de nem mutatják ezt a preferenciát ha a felajánlott alternatíva egy idegen felnőtt kutya. A kutyakölykök éppen ellenkező módon viselkednek: a felnőtt kutyával szemben előnyben részesítik a nevelőszülőjüket, de ha két ember közül kell válasszanak, akkor már nem jelentkezik viselkedésükben a nevelőszülőjük felé való „elfogultság”. Úgy tűnik, hogy míg az ember által felnevelt kutyák egyfajta általános emberhez való vonzódást mutatnak, a farkasok esetében specifikusan a nevelőszülőre korlátozódó preferencia figyelhető meg, melyet ráadásul könnyen eliminál akár egy idegen fajtárs választásának lehetősége.

A részletes viselkedéselemzés további fajspecifikus eltérésekre mutatott rá: bár a kutyák és farkasok nem különböztek a helyzetben mutatott általános aktivitásukat tekintve, csak a kutyáknál volt megfigyelhető a farok csóválása, mint „kapcsolatkezdeményező” viselkedés, valamint sokkal gyakrabban néztek az ember arcára miközben őt megközelítették. A farkasok ugyanakkor kifejezettebb aktív elkerülő magatartást és agressziót (morgás, harapási próbálkozás) mutattak az egyébként ismerős kísérletvezető felé a tesztek során.

A tanulás és viselkedésmódosítás etológiai alapjai

Gyakori az a tévhit, hogy a kutya nem sokban különbözik a farkastól, és a neveléséhez a "farkastörvények" alapján kell hozzáállni (jelentsen ez bármit is – a természetben élő farkasok egészen más rendszerben élnek, mint a fogságban tartottak). Írásomban szeretném ezt a nézetet röviden cáfolni, és rámutatni, miféle alapvető változásokat hozott a domesztikáció kutyáink tanulási képességeiben. Ezután áttérek a kiképzésben leggyakrabban előforduló tanulási formákra.

Ritka fotó Ursuláról, az egyik kézben nevelt farkasunkról.
Egy kisfarkas nem keresi az ember tekintetét.

Persze, még az elején szeretném leszögezni, hogy "kutya" millióféle van, és sok változat számos szempontból közel áll a farkashoz. A döntő többség azonban nem ilyen. Bámulatra méltó, hogy már a hat-hét hetes kiskutya mennyire csüng a gazdáján, keresi a tekintetét, követi a lakásban. Ha a gazda leül, a kiskutya a közelében telepedik le, rámászik, nyüszög, igyekszik magára terelni a figyelmet és kicsikarni valami közös akciót. Szidalmazáskor veszi a lapot, és legközelebb "jobban viselkedik". Egy kisfarkasnak ezzel szemben önálló elképzelései vannak, és hacsak nem éhes, nem érdekli, hol a gazdája. Kiötli, mit szeretne megkaparintani, és ha valaki megakadályozza ebben, üt-vág. Amit megszerzett, nem adja vissza, ha rászólnak, visszamorog. Ugyan nagyon kedveltek a farkas-neveltjeim, és soha olyan túláradó üdvözlési ceremóniában nem volt részem, mint a háromévnyi farkaskalandom idején, de ha kiörülték magukat, mentek a dolgukra. Kis jutalomfalat, szórakozás ígéretével tudtam csak magam mellett tartani őket.