Ne féljünk az embertől!
Sorozatunkban olyan farkaskölykök életét követjük
nyomon, amelyeket öt napos koruktól kezdve ember nevelt fel, ágyban
aludtak, buszon utaztak, és sok-sok emberrel ismerkedtek meg. Szemkinyílásukat,
első lépéseiket, csínytevéseiket és kalandjaikat rögzíti ez a visszaemlékezés.
Gazdáik éppúgy tanultak a farkasok világáról, mint ahogyan ők ismerkedtek
apránként a miénkkel.
2001 és 2003 között 13 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek fel az
Etológia Tanszék kutatói, hallgatói. A tapasztalatokról írt 14 részes
beszámolót a Nemzetközi Kutya Magazin közölte 2002 januárjától
(szerkesztő: Gácsi Márta). Ezt a naplót adjuk ismét közre, apróbb kiegészítésekkel és
újabb fotókkal.
Bemutatkozás
Történetünk kezdetén a főszereplők még
nem is éltek. Kezdjük hát a többiek bemutatásával. Minden úgy kezdődött, hogy Csányi Vilmos, az ELTE
Etológia Tanszékén működő kutatócsoport vezetője egy napon arra lett
figyelmes, hogy a televízióban egy különös emberről készült portréfilmet
sugároznak. A fiatalembert saját, kedveskedő farkasai vették körül, majd rövid birkózás
után közös farkasüvöltésre invitálta falkáját. Igazán nem kellett sok idő
ezután ahhoz, hogy az etológusok megszállják Horkai Zoltán - merthogy ő volt a
különös fiatalember - gödöllői farmját.
 |
| Horkai Zoltán |
Horkai Zoltán 12 éve foglalkozik vadállatokkal. Jelenleg a Veresegyházi Medve- és Farkasmenhely igazgatója, és elnökképviselője az Európa Állatvilága Megmentéséért Alapítványnak. Ezen kívül pedig gazdája egy szelíd farkasfalkának, négy medvének, vaddisznóknak, szarvasoknak, mosómedvének és szinte megszámlálhatatlan mennyiségű kutyának. A veresegyházi menhely és a gödöllői farm olyan állatoknak ad menedéket, tágas, fás kifutót és gondozást, akiket az állatkertek már nem tudtak az állatvédelmi törvényeknek megfelelően tartani a helyhiány miatt.
Azon túl, hogy a menhely természetesen ellátja azokat az oktatási funkciókat, amely az állatkerteknek is feladata, Horkai Zoltán a szelíd farkasfalkával
természetfilmeket is forgat. Ezeket a farkasokat néhány napos koruktól kezdve ember nevelte fel, így az állatok nem menekülnek el a stáb tagjai elől, nem félnek a kamerától és a reflektoroktól. Nem csak a saját kifutójukban, hanem szabadon is lehet őket filmezni, ilyenkor is a gazdájuk közelében maradnak. Ezáltal a farkasok olyan viselkedéseit is rögzíteni lehet, melyek máskülönben csak nagyon nehezen válnának láthatóvá az ember számára.
 |
| Kérésre vonít a farkas - forgatás a Bükkben |
Éppen ez az, ami az etológusok, azaz a mi
figyelmünket is felkeltette. 1994 óta foglalkozunk a kutya domesztikációjának
vizsgálatával, és ahhoz, hogy megtudjuk, milyenek lehettek az ősök, miféle
tulajdonságok változtak meg a háziasítás során, farkasokat, a ma vadon élő
legközelebbi rokont is vizsgálnunk kellett. De ugyan hol vizsgálhat az etológus
olyan farkast, amely egyrészt nem rémül halálra, ha meglátja a kutatót,
másrészt nem is bolondult bele szűkös ketrecében monoton rótt köreibe? És ha
találunk is ilyen farkast, honnan tudhatjuk, hogy viselkedése neveltetése vagy
veleszületett tulajdonságainak következménye-e? Zoli farkasai ugyan szelídek, de kísérleteink eredményeit mégis nehéz összevetni a kutyákról
gyűjtött adatainkkal, mert míg a farkasok évek óta közösen élnek egy nagy, egy
hektáros területen, a kutyáink városban, lakásban, emberek között forognak. A
farkasokat már szemkinyílás előtt ember cumiztatta, a kutyák hat-nyolc hetesen
kerültek el anyjuktól. A farkasok pár hónapos koruktól kezdve együtt
nevelkedtek testvéreikkel, a kutyák pedig legtöbbször külön-külön. Lassan
körvonalazódni kezdett, hogy ha pontos kutatásokat szeretnénk kivitelezni,
különös kalandba kell fognunk. Egyforma körülmények között kell felnevelnünk
kiskutyákat és kisfarkasokat.
 |
| A falkavezér 2000-ben |
A kutya és vadon élő rokona, a farkas között
nyilvánvaló különbségek vannak, amelyeknek két forrása lehet. A kutyák és a
farkasok egyrészt más körülmények között nőnek fel, másrészt genetikailag is
más tulajdonságokkal rendelkeznek. Ha azt szeretnénk megtudni, hogy a kutya és
a farkas közötti különbségek mennyiben köszönhetők a különböző nevelkedésnek,
az emberi közelségnek az egyedfejlődés során, illetve mennyiben öröklöttek,
genetikailag meghatározottak, akkor kutyákat és farkasokat kell felnevelünk
azonos módon, azonos körülmények között. Ha ezeket az állatokat
összehasonlítjuk, feltételezhetjük, hogy a köztük talált különbségek hátterében
a kutya olyan tulajdonságai állnak, melyek genetikailag rögzültek a
domesztikáció során.
E megfontolások alapján
kerestünk lehetőséget arra, hogy olyan farkaskölykök felnevelésében vegyünk
részt, akiknek a helye, gondozása egész életükben biztosított.
A szülőfalka
A farkasfalka uralja a
gödöllői terület hátsó felét, de ha az ember ide látogat, úgy lefoglalja a ház
körül kódorgó, roppant barátságos kutyasereg, a mosómedve, a medvék és a
többiek, hogy először észre sem veszi, a villanypásztorral biztosított
kerítés az erdőben is folytatódik. Jobban meg kell nézni ezt a hátsó területet,
hogy észrevegyük az egymást sűrűn keresztező, kijárt ösvényeket, melyek
csomópontjaiban egy-egy lecsupaszított lókoponya vagy tehénborda hever. Aztán,
ha ők is úgy akarják, előbukkannak maguk a farkasok is. Gyakran lehet látni
őket összekucorodva aludni a Dombon, sárgásszürke szőrtekercsek, de ha
ismerősök mennek be közéjük, eléjük jönnek, és lelkesen köszöntik őket.
 |
| Belényi Bea és Kicsi |
Idegenekkel sokkal
bizalmatlanabbak. Lányoknak némileg egyszerűbb a dolga, tőlük az állatok
kevésbé félnek. De álljunk csak meg egy pillanatra. Milyen könnyedén írjuk le
most ezt a mondatot, pedig ha őszinték akarunk lenni, így kell fogalmaznunk:
“Félve léptünk be a területre. Percekig nem távolodtunk el a kaputól, jólesett
a kerítéstől védve éreznünk a hátunkat, és egy pillanatra sem vettük le a
szemünket az állatokról. Épp elég sokszor hallottuk már a figyelmeztetést, hogy
előbb-utóbb mindenkit támadás ért, aki farkasokkal foglalkozott.” Kapcsolatunk
a farkasokkal eleinte kimerült annyiban, hogy a területet vigyázó vezérkan
tisztes távolból követett bennünket, jobb napokon esetleg egy-egy szuka
érdeklődő csipkelődéssel is megpróbálkozott.
Kézben nevelt állatokkal ismerkedtünk, akik vonzódtak az emberekhez,
viszont mivel a testvérek sosem váltak el egymástól, velük született
idegenkedésüket sem sikerült teljesen legyőzniük. Láttuk, hogy a testvéreket
szét kell választanunk, ha azt szeretnénk, hogy az általunk nevelt kisfarkasok
a lehető legszelídebbek legyenek.
 |
| Virányi Zsófi ismerkedik a falkával |
Hetek alatt eljutottunk
oda, hogy szívesen megközelítettek bennünket, sőt simogatni, vakargatni is
engedték magukat. Számunkra is csak nagyon sok együtt töltött idő után adott
némi biztonságot az a tudat, hogy ha az ember ismeri ezeket az állatokat, és
nagyon figyel, akkor viselkedésükből legtöbbször ki tudja olvasni szándékaikat.
Már nem a bizonytalanság diktálta az odafigyelést, hanem az óvatosság, a 11
állat minden lépésének követése. A párosodási időszakban azután a domináns kan
figyelmeztetéseiből végképp megtanultuk, hogy a szelíd farkasok között mindig
figyelni kell magunkra.
Előkészületek az
emberek között
A kölykök születését
késő tavaszra vártuk, így több mint fél évünk maradt az előkészületekre. Azon
túl, hogy megismerkedtünk a falkával, kölykeink várható szüleivel, nagybácsijaival
és nagynénjeivel, és ezáltal próbáltuk személyesen is minél többet tanulni a
farkasokról, igyekeztünk felkészülni a kölykök nevelésére is.
 |
| Farkas az ablakban |
Tisztában voltunk vele,
hogy vállalkozásunk nem előzmény nélküli. Áttanulmányoztuk a tudományos, angol
nyelvű irodalmat és megbeszéléseket tartottunk Zolival, aki komoly gyakorlati
tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen már több alom farkaskölyköt felnevelt.
Egyik kedvenc riogató története szerint abban az időben, amikor a hasonló korú
kutyák még csak járni tanulnak, a kisfarkasok felszökkennek az asztalra, hogy
kihabzsolják az uzsonnánkat a kezünkből, kiugranak a bezárt ablakon,
levadásszák a szomszéd összes tyúkját, eltűnnek, és amikor már több órányi
keresés és a szomszéddal való vitatkozás után kimerülten roskadunk össze,
hirtelen előjönnek egy bokor alól, nyújtózkodnak, és utánanéznek, mit lehetne
megint bekapni. Zoli történetei mellett pedig ott állt a szakirodalom, ahol
oldalakon át taglalták, hogy milyen mesterkedésekkel lehet nyakörvet és pórázt
varázsolni a kisfarkasra, majd ezután pontosan milyen magas füvű mezőn kell
megkezdeni a sétáltatást pontosan milyen sebességgel annak érdekében, hogy az
állat halálra rémülten ne törje össze magát a póráz végén. A farkasneveléssel
foglalkozó szakemberek figyelmeztetnek, hogy kínosan vigyázni kell arra, hogy a
kölyköket negatív élmény ne érje, mivel egy ilyen eset elég lehet, hogy az
állatok a továbbiakban kerüljék azt a dolgot vagy személyt, legyen ez akár a
gazda, amivel az élményt összekötötték. Mindezekből világosan kiderült, hogy
egy farkas felnevelése és tartása sokkal nehezebb és veszélyesebb feladat, mint
egy kutyáé.
 |
| Nyolc hónapos farkas. Egyelőre csak játszik. |
A felnőtt kutyák
viselkedésükben inkább hasonlítanak egy fiatal, mint egy felnőtt farkasra:
szívesen játszanak, igénylik a törődést és a figyelmet, számos alárendelt
viselkedést mutatnak, a társaktól való függőségük kifejezettebb. Az ilyen,
kölykökre jellemző tulajdonságok megőrzése kifejezett cél lehetett a
domesztikáció során. Ezáltal az emberrel élő kutya elfogadja alárendelt
helyzetét a közösségben, és viselkedése függ az ember visszajelzéseitől.
A kutya taníthatósága jelentősen felülmúlja a
farkasét, viselkedésüket az ember irányítani, kontrollálni tudja. A
taníthatóság nem jelent egyet az állat tanulási képességeivel. Kutya-farkas összehasonlító
vizsgálatok szerint a kutyánál a taníthatóság lépett az önálló, megfigyeléses
tanulás helyébe a domesztikáció során, vagyis a farkas problémamegoldó
feladatokban teljesít jobban, míg a kutya tréningre, kondicionálásra épülő
feladatokban sikeresebb. Egy egyszerűbb zár kinyitását például a farkasok az
ember párszori megfigyelése után képesek megoldani.
A farkasok nehezebben
tűrik az emberi közelséget, óvatosabbak újszerű környezeti vagy szociális
ingerekkel szembesülve, alacsonyabb a menekülési küszöbük. A minden idegen
dologtól és így az embertől való félelem egy nem emberek között felnőtt farkas
esetében a pánik határát súrolhatja egy zárt helyen. Ez a félelem a kölyköknél
három hetes korban kezd el megmutatkozni, majd egyre fokozódik, akkor is, ha
születésüktől fogva ismerik az embert, és anyjuk illetve a falka felnőtt tagjai
esetleg bizalmas viszonyban vannak vele.
A szelídítés, az
emberre való szocializálás célja ennek a félelemnek a csökkentése, mérséklése.
Az emberkézben nevelkedés hatásra az állatok stressz nélkül képesek elviselni,
sőt sokszor keresik az emberi közelséget, érintést, így a szükséges ellátás,
etetés, kezelések sokkal könnyebben elvégezhetők, az állatok jóléte
biztosítható.
A csökkent félelem
következménye azonban a fokozott agresszió az emberrel szemben. A jól
szocializált farkasok sokkal bátrabbak, gyakrabban és keményebben lépnek fel
gazdájukkal szemben, mint egy kutya, mi pedig nem rendelkezünk semmilyen
védekező eszközzel.
… és előkészületek a farkasok között
Miközben mi a
felkészüléssel voltunk elfoglalva és azt fontolgattuk magukban, hogy valóban
fel tudjuk-e vállalni a feladatot, a gödöllői farmon hátul, a fák között, egy
napsütötte folton egyre mélyült az odú. A farkasok között is folytak tehát az
előkészületek.
 |
| Villongások ivarzás idején |
Februárban ebben az évben
is megjelentek a domináns szukán a tüzelés jelei. A falka élete felbolydult,
gyakoribbá váltak a rangsorbeli helyet fitogtató villongások, és a vezérkan
látható nemtetszéssel fogadta a látogatókat a falka területén. Nem volt olyan szerencsénk, hogy párosodást
láthattunk volna. Így aztán nem tehettünk mást, mint hogy számolgattuk, hogy
mikorra várható a kölykök érkezése, és vártunk. Mintegy két hónapon át vártunk erre, de korántsem tétlenül.
Edzés kutyákkal
 |
| Stuka etetése |
Micike, Zoli kedves
labrador-vizsla keverék kutyája ekkoriban hozta világra kölykeit. A kupacnyi
kis pufók közül három kölyköt egyhetes korukban kiemeltünk: két fekete szukát
fehér pamaccsal aránytalanul hosszú farkuk végén és egy fekete-fehér bocitarka
kant. Név szerint Borót, Zoknit és Stukát. Az elkövetkezendő két hónapban sokat
tanultunk tőlük a kölyökállatok igényeiről, és viselkedési tesztjeinkben ők
lettek - és később nyolc társuk - a kisfarkasok azonos környezetben nevelkedett kutyakontrolljai, akikkel
összehasonlíthattuk a megszelídített kisfarkasok viselkedését. Mire a
farkaskölykök megszülettek, kiskutyáink két hónaposan szerető gazdához
kerültek, akik elvállalták, hogy kísérleteinkben továbbra is részt vesznek
majd.
 |
| Sarki farkas... |
 |
| ... és szamojéd. Mi a különbség? |
Nem szabad összekevernünk a
szelídítést a háziasítással. Körülbelül ötvenezer évig tartott, amíg az ember a
domesztikáció révén átalakította annyira a farkast, hogy az így kialakult kutya
már alkalmas legyen arra, hogy az emberek között éljen. Senki ne gondolja, hogy
a szelídítés néhány hónapos – amúgy igen kemény – munkájával elérhet hasonló
eredményeket.
Míg a kutya feltétel nélkül
hajlandó elfogadni alárendelt szerepét az emberi közösségben, a farkasban
állandó a törekvés, hogy feljebb jusson a rangsorban, folyamatosan teszteli
gazdáját és környezetének valamennyi tagját – embereket és állatokat egyaránt –
és egy pillanatnyi gyengeség, oda nem figyelés elég lehet, hogy átvegye az
uralmat. Kiképezni nem lehet őket, nincs meg bennük az az ingerek széles
skálájára való érzékenység és viselkedési plaszticitás, ami a kutya esetében lehetővé
teszi, hogy viselkedésüket az ember irányítani, kontrollálni tudja. Ráadásul
nem csak hogy hiányoznak a háziasítás pozitív hatásai, de a farkasra egy
ellentétes irányú szelekciós nyomás is hat, hatott azokon a területeken, ahol
ember is élt. Mióta az ember állattenyésztéssel foglalkozik, azóta űzi, irtja a
farkast. Ez lehet az oka, hogy a farkasok nem tűrik jól az emberi közelséget,
stresszérzékenyek, bármilyen váratlan esemény, erős inger kiszámíthatatlan
reakciót válthat ki belőlük.
 |
| Farkas-malamut hibrid |
Sokan talán úgy gondolják, hogy kutya-farkas
hibridek tartása jelenti a megoldást ezekre a problémákra, mondván, a
farkastulajdonságokat kutyavonások lazítják fel. A helyzet pont ellentétes:
ezeknél a keverékeknél a ragadozóhajlam megmarad, és ráadásul elveszik az
emberrel szemben érzett félelem. Ezek az állatok nagyobb termetűek és sokkal
erősebbek a legtöbb kutyánál, farkasőseiktől öröklik azok nehezen
kezelhetőségét és taníthatatlanságát, és a fogságot is hasonlóan nehezen tűrik.
Rendelkeznek hát számos farkastulajdonsággal, mégis az emberek éberségét képes
elaltatni az a gondolat, hogy ezeknek az állatoknak az ereiben részben kutyavér
folyik. Mindez számos veszélyt rejt magában, és több tragédiát okozott már.
Nagyon komoly, megfontolt érvek lehetnek azok,
amelyek egy farkasszelídítési kísérletet indokolttá tehetnek.
